A végszámadásnál találunk ily kifejezést:,,90 marchas cum latis Wiennensibus ad numerum Budensem", „,55 marchas cum parvis Viennensibus pro qualibet marca 23 pensas computanto" (tehát 1 márka 920 dénár) és ,,7 marchas cum banalibus pro qualibet marcha cum 11 pensis computando et media" (tehát 1 márka = = 460 den.).

Szathmári Miklós váltságdija fejében, ki az adószedők ügyében járt Ausztriában, hol elfogták,,,solvit quingentas duas marchas et 3 fertones ad numerum Viennensem quae faciunt marchas Budenses sexcentas 36 (Theinernél 34) et unum fertonem cum dimidio."

Soha sem lesz képes közönséges halandó e zűrzavart áthatolni!
Valamit azonban mégis megkisérthetünk.

A zágrábi egyházmegyében összeszedett adó kimutatásánál akárhányszor az összegek először ,,ad rationem Zagrabensium“ vannak adva s azután átszámítva,,ad numerum Budensem" s ámbár pontosan úgyszólván soha meg nem egyeznek a megfelelő összegek, habozás nélkül azt állíthatjuk, hogy a zágrábi márka numerata úgy viszonylott a budaihoz, mint 40: 56, azaz 5: 7. A zágrábi súlymárka tehát valamikor valószínüleg 5/7 X 245'6, azaz 175:43 gramm volt. Truhelka a Brdari mellett talált banálisok súlyából és Lendvay Miklós bán 1344. rendeletének szövege alapján a zágrábi márka sulyát 178:37 grammnak számítja ki, de visszariad ezen eredménytől és hosszasabb tapogatódzás után a marca slavonica átlagos súlyául 237 24 grammot fogad el. Mint látjuk azonban, 56 magyar garas finom ezüst tartalma 171.92 gramm volt és 40 ilyen garas ment egy zágrábi márkára, tehát ennek finom ezüst tartalma 5/7 X 171 92, azaz 122.80 gramm volt. Az illető banálisok finomságát nem ismerjük; később (t. i. 1344-ben) quartae combustionis valának. Truhelka közölte a banálisok vegyi elemzését, de nincsen bennük sok köszönet, mert a nyerssúlyokat, ha egyáltalában közli azokat, elválasztotta a finomsági tartalomtól s eddig még nem sikerült összeraknom, a mit szerző széthányt.

A szepesi márkát illetőleg egy összeg egyízben ad Budensem és ad numerum Sipciensem van adva S föltünő pontossággal kapjuk a két márka közötti viszonyt, t. i. 10 szepesi márka + 48 garas 8 budai márka és 32 garas. Tehát a viszony 48: 566: 7 volt és a szepesi márka finom ezüst tartalmául 6/7 X 171'92 147:36 grammot kapunk.

A különböző márkák finom ezüsttartalma tehát volt:

Belházy nagyon helyesen megjegyzi, hogy miután Károly Róbert rendeletében egyízben 4 forintot számítottak a marca fini argentira, másízben pedig 64 garast, egy forintra 16 garas ment azaz ment volna, ha királyi rendelettel lehetséges volna szabályozni az arany, ezüst árait, vagy a csillagok járását. II. Lajos is például kiadott egy rendeletet, hogy fölötte rossz új dénárjának értéke legyen ugyanannyi, mint két, valamivel jobb régi dénárjáé, de mint tudjuk, csunya kudarczot vallott. Az új osztrák-magyar bankó is a hivatalbeli fölirat szerint megér pl. 100 koronát „törvényes érczpénzben“, de ezalatt persze nem szabad sem aranypénzt, sem ezüstpénzt értenünk s a mi fölötte furcsa még a dologban, az az, hogy mielőtt az ezüstre ráteszik azt a hamis számot korona értékben, még a papirbankónál is jóval olcsóbb. Tehát Károly Róbert rendelete is ilyen pénzügyi fictio volt, mert mint látjuk a pápai tizedszedők számadásaiból, 16 garas helyett 20 usque 24 garast kellett adniok az arany forintért.

Ezzel teljesen megegyezik az, hogy mint azt a következő fejezetben látni fogjuk, Miczk bán 40 garasos márkájáért 1338 és 1342 közt is csak 2 forintot adtak.

Amennyire a Belházy és (máshol) Truhelka közölte töredékekből elhinnünk szabad, Károly Róbert még 1338-iki rendeletében is folytatta e fictiót és az arany forint értékéül 96 dénárt, illetőleg 16 garast nevez meg és csak az 1342-iki és I. Lajos 1343-iki rendeleteiben van a forint

1) In archidyaconatu Nitriensi (184. és köv. ll.) akárhány ilyenféle tételt találunk : ,,N. N. juratus dixit non credere suum beneficium valere ultra unam marcam et fertonem, solvit 7 grossos et medium"; vagy ,,ultram unam marcam et medium, solvit 9 grossos"; vagy ,,ultra marcam, sed solvit 6 grossos"; vagy ultra marcas duas, solvit 12 grossos." Miután a fizetett adó a bevallott jövedelem egytized részét képviseli, ha a fizetett összeget 10-zel szorozzuk és az eredményt a márkák számával elosztjuk, hányadosul kapunk egy márka 60 garas.

90 denárral, tehát 15 garassal számítva. A körülmények is megváltoztak időközben s mint látni fogjuk, a garas árfolyama legalább egyizben csakugyan fölment annyira, hogy 15 darabot fogadtak el belőle az arany forintért.

A magyar és cseh garasokat ebben az időben úgy látszik, egyértékűeknek tartották, mert pl. Pál országbiró 1333 április 24-ikéről kelt oklevelében találunk ilyen passust:,,80 marcas ad numerum Budensem cum grossis boemicalibus vel regalibus pro qualibet marca 56 grossis computatis omni alia generaliter pecunia et estimacione exclusa".) A garasra pedig 6 bécsi dénárt számítottak, mint ezt Galhardus egy nyugtájából is megtudjuk.")

Érdekes ebből az időközből egy adat is, melyből megtudjuk, hogy a hamispénz-verőt máglyára ítélték. Igy járt pl. szegény Simai László, ki rokonai szerint ártatlanul 1336-ban,,racione falsificationis monetarum dicti domini regis per comites camerarum suarum anni ipsius tanquam cussor falsarum monetarum consuetudine regni ipsius domini regis requirente incendio exstitit concrematus".3)

VII.

(1338-1342.)

Ezen időszakban Galhardus de Carceribus és Petrus Gervasii voltak a pápai tízedszedők. De mielött számadásaiknak részleteibe bocsátkoznánk, szükséges lesz fölemlíteni, hogy 1338-ban Károly Róbert király eltiltotta a régibb pénzek forgalmát, mint ezt 1342-diki pénzverési rendeletének egy passusából megtudjuk.

E rendelet szerint ) a király a körmöczi kamarát bérbeadta Magister Hipolitus, az árvai porkolábnak 800 márkáért, partim in florenis, seu aureis denariis camerae nostrae... partim vero cum integris camerae nostrae monetis annorum praeteriti, tertii et quarti, et praesentis (tehát 1339-től 1342-ig vert dénárokban) per totum regnum uniformiter discurrendis".

Elrendelte továbbá, hogy Hipolit mester egész (tehát nem fél)

1) Anjoukori okm.-tár III. 18.

2) U. o. III. 455. „Unam marcham budensem sex viennenses pro grosso computando.“ 1338. márcz. 29.

3) U. o. III. 282.

4) Péch Antal, Alsó-Mayyarország bányamívelésének története. I. 17. és köv. II. és teljesebben Schoenwiesnernél.

ezüst dénárokat veressen camerae nostrae, olyanokat, milyeneket már az előbbi három év folytán vertek s melyekből,,in vera et tertia combustione" 12 pensát (tehát 480 dénárt) verjenek egy márka finom ezüstből és 8 pensa (tehát 320),,ex eisdem et non plures" egy budai márkát nyomjanak a mérlegben (in statera ponderabunt) „,et current pro marca fini argenti in Montanis".

Utasítja továbbá a kamaragrófot és hivatalnokait (sui officiales), hogy a régi dénárokat, azaz az 1339 előttieket és a bécsi széles dénárokat váltsa be új dénárokért, adván 3 új dénárt 4 bécsiért, vagy 4 régi dénárért, melyeknek combustiója bécsi vala s melyeket 5 évvel előbb kitiltott a forgalomból (,,et tres ex eisdem denariis pro quatuor latis. Viennensibus vel aliis camerae nostre monetis, quinti anni jam abolitis, aut etiam in aliis praecedentibus annis fabricatis, combustionem Viennensem habentibus cambientur.) Az 1339 es 1342 közt vert dénárokból hat darab érjen egy garast és 336 dénár (8 pensae ac 16 denarii) egy marca pagamentit (absque aliqua augmentatione).

A kis- és középszerű bécsi dénárokat minden uton-módon ki akarja irtani az országból (... cum parvis et etiam cum mediocribus Viennensibus quorum omnimodam exstirpationem volumus et committimus.)

A magyar arany forintot (florenum seu auream denarium camerae) 90 egész dénárért váltsa be, tehát 15 garasért.

Egy budai márka 12-karátos aranyért adjanak a kamaragróf vagy emberei 7 budai súly-márka új ezüst dénárt (septem marcas ipsorum denariorum camere cum eodem pondere Budensi levando in Statera.

Uj garasok veretéséről azonban a királyi rendelet nem tesz emlitést. Miután 6 új dénár ment a garasra és 336 a marca pagamentira, ez utóbbira ment 56 garas mint régebben, a budai finom súly-márkára pedig 80 garas, a garas tehát 3'07 gramm finom ezüstöt tartalmazott mint régebben (1335-ben), az új dénár pedig 1/2 grammnál valamivel többet. A marca pagamenti finom ezüst tartalma 171.92 gramm vala mint 1335-ben, a most először emlitett ,,marca fini argenti in Montanis" azonban csak 2/3 X 245'60, azaz csak 163 733 grammot.1)

Miután egy arany forintra 90 uj dénárt, egy garasra pedig 6 dénárt

=

80 garas, a marca pagamenti

56 garas,

1) Tehát a marca fini argenti a marca fini argenti in Montanis 53 1/3 garas. Schönwiesnernél (id. m. 311 lap) találunk ugyanabból a királyi rendeletből ilyen passust:,,Item de quibustibet marcis pro lucro camere dicatis et exactis unum grossum seu unum pondus" és ,,alium vero grossum seu pondus." Tehát itt olyan márkáról van szó, melyre számitottak ',48 grossos seu pondera"; s ha ugyanannyi értékű garasokat kell értenünk alattuk, a 48 garasos márka ugy aránylott a ,,marca fini argenti in Montanis"-hoz mint 44: 53 1/3 azaz mint 144: 160; a kettő közötti külömbség pedig 16, tehát a decima combustio nyomát ismerjük itt föl,

Gazdaságtörténelmi Szemle 1901.

17

számítottak, egy forintra ment 15 garas és a megfelelő finom ezüsttartalom 46'05 gramm volt.

De az arany és ezüst értékeinek arányául kapunk a királyi rendelet másik pontjából 1/2 budai márka 24 karatos arany = 2/3 X 7 márka finom ezüst in statera, tehát 1: 91 3, a mi nagyon alacsony, ha összehasonlítjuk az előbbi értékkel s ezért hajlandó vagyok gyanítani, hogy az aranyat és ezüstöt talán nem mérték ugyanavval a márkával, mert példa van erre is a világtörténelemben.) De térjünk át most a tized-szedők számadásaira.

Kezdjük azzal, hogy mily áron adták el az ezüstöt ad numerum Budensem computando marcham pro 56 grossis", mint ezt tüzetesen említik a számadások.

Egyízben 345 márka (budai marca pagamentit értenek) 20 garast ,,computando florenum auri pro 15 grossis" 1247 forint és 111/2 garas floreni auri de Ungaria, mely számítás helyes.

A,,többi" 15 márkát eladták Velenczében 50 forint és 6 garasért, tehát kerekszámban 162/3 garasért kaptak egy arany forintot (hogy magyar vagy más forintot-e, azt nem emlitik).

Továbbá 12 marcas grossorum banalium az esztergomi egyházmegyéből (hol 6 banálist számítottak a garasra és 56 garast ad numerum Budensem a márkára) pro 39 florenis auri et 9 grossis Ung., 17 garast számítva a forintra, a mely számítás szintén pontos.

2

Egy másízben 231 marcas antiquorum grossorum, 56 garast számítva a márkára és 18 garast a forintra pro 73 florenis auri és 2 grossis; a mi szintén helyes. Tehát a régi magyar garasok ezüsttartalma kevesebb volt az 1369-1342-iki törvényes súlynál, vagy pedig el voltak kopva vagy megnyirbálva.

Van továbbá egy tételünk 1340-ből, midőn pro 700 marchis grossorum ad numerum Budensem 2613 foriniot számítottak, tehát egy forintra körülbelül csak 15 garast (pontosan 700 marche grossorum minus 5 grossis 2613 forint à 15 garas).

Tehát hol 15, hol 151/2, 162/3, 17 és 18 garast adtak egy arany forintért és csak elvétve emlitik, hogy ,,florenos auri de Florentia", vagy,,de Ungaria"-t értenek alatta.

Egy más esetben is 3 florenos pro 46 grossis cum dimidio, a mi szintén 152 garast ad az arany forintra.

Az arany-bevételek közt előfordul ez a tétel is: sex marcas et sex pondera auri 17 carratatum pond. Budensis. Másízben aurum 18 carrattarum ponderis Budensis.

1) Legalább Pegolotti egy-két ízben fölemliti, hogy bizonyos helyeken az aranyat és ezüstöt ugyanavval a súlyegységgel mérték az ő idejében.