quorum omnium premissorum testimonium presentes literas nostras priuilegiales duximus concedendas. Datum decimo die congregacionis nostre predicte in loco memorato, anno Domini millesimo quadringentesimo vigesimo quarto. Nos itaque tenorem prescriptarum literarum antelati1) Nicolai de Gara palatini priuilegialium de verbo ad verbum sine diminutione et augmento aliquali 2) presentibus literis nostris patentibus inseri et transcribi facientes; predicto domino nostro regi duximus concedendas, communi iusticia suadente. Datum Bude sexagesimo die octavarum festi beati Michaelis archangeli predictorum, anno Domini millesimo quadringentesimo octuagesimo septimo3). 1) Telekinél antefati. 2) Telekinél az aliquali kimaradt. 3) Telekinél a szórend suadente iusticia. [Eredetije papiron Nagylucsei Orbán egri püspöknek vörös viaszba nyomott pecsétjének maradványával az Országos Levéltárban. Signaturája M. O. D. L. 11570.] PISKY ISTVÁN TIHANYI KAPITÁNY SZÁMADÁSKÖNYVE 1585-1589. Irta: DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ. (1 közlemény.) A tihanyi monostor vára a tatárjárás utáni években épült; az Árpád-kor végén beállott zavaros időkben világi urak s az Anjoukirályok hatalmába jutott, mígnem Zsigmond király uralma kezdetén perrel visszakerült az apátság birtokába. A mohácsi csata után Ferdinánd híve, Csóron András, mindjárt elfoglalta a János-párti apáttól először 1527-ben, majd végleg 1534-ben s innen kezdve Tihany királyi vár maradt Rákóczy fölkeléséig, mialatt a monostor szerzetesi élete teljesen szünetelt; söt az első században az apátságnak is csupán a czímét adományozták a királyok, javait pedig a vár fönntartására rendelték. Ez a teljes saecularisatio, világiasítás, hetvenöt évig tartott (1609-ig) s az egész időből két kapitány számadásait ismerjük; Takaró Mihályét 1554-1560-ból és Pisky Istvánét 1586-1589-ből. Gazdaságtörténelmi szempontból mindkettő becses, mert elég ritkák azon időből az ily számadások és mert nagyon jellemzők, kivált az utóbbi az akkori várkapitányok és földesurak gazdálkodás mód¦ára, jövedelmeire és kiadásaira s az akkori pénzekre, űr- és súlymértékekre, árviszonyokra, stb. Jelen értekezésünkben Piskynek sokkal gazdagabb és részletes adatokat nyújtó számadáskönyvét dolgozzuk föl; de teljesség és nagyobb érthetőség okáért előre bocsátjuk mindazt, a mit Tihany vára és kapitányára vonatkozólag az ezidőbeli egyéb forrásokból is tudunk s fölhasználjuk a Takaró számadásaiból meríthető tanulságokat is. „Pisky István jött be Tyhanban az kapitánságban 25 Martii 1585, adták az kulcsot kezében 26 Martii, ment ki Mestery János 27 Martii.") Azon év végén vagy a következőnek legelején Pisky folya 1),,Regestum incoatum vigesimo septimo Martii 1585“ első lapján. E 84 számozott lapú, két ívnyi papircodex, a melyet egy rég misekönyvnek rubrumos és neumahangjegyes két hártya levelébe kötöttek s a melybe öt-hatféle írással magyarul be modott a fölséghez, hogy engedélyezzen neki 100 forintot hadnagy, porkoláb (burgraf, várnagy) és puskaműves tartására. Ezt nem ugyan azért, mintha járna neki, hanem csupán kegyelemből, az udvar kiutalványozta a hadipénztárból.1) Utóbb elrendelték Bécsből a tihanyi vár hadifölszerelésének kiegészítését,2) s 1587 szeptember 4-én Pisky kömívesei, bizonyára bécsi engedélylyel, építéshez fogtak, hogy ismét kijavítsák a vár falait. A kapitány szeptember 25-én adatott a „kömieseknek" 60 dénár ára kenyeret, a melyet más alkalommal egy embernek egy napra 2 dénárjával számítottak; továbbá adatott nekik 30 font húst 60 dénárért és 48 pint bort, pintjét 4 dénárral számítva, öszszesen 1 frt 92 dénárért.3) A Tihany építésére deputált faluknak neve: Mindszent-Kálja, Szent-Benedek-Kálja, Köves-Kál, két Monoszló, Petend, Kapucs (Kapolcs), Herend, Henye, Gulyács, Tapócza (Tapolcza), Szepezd, két Dörgicse és Akali,4) vagyis a Tapolcza-szék (járás) azon 15 falva, a melyeket ily czélra, a várépítésnél teljesítendő ingyen munk végzésére már Zongor János kapitány kért tíz évvel azelőtt a királytól. Tihanyvár hadiszereire világot vetnek a következő adatok: 1588 márczius 20-án a veszprémi hadiszertárnok (czoylberth, zeugwarth), pattantyús (tüzér) György kapott itt 78, laptához való apró puskát és 40 font fekete viaszt; viszont ugyanazon év június 17-én pattantyús János jegyezték Tihanyvár bevételeit és kiadásait, alább röviden Fisky Regestuma czímen fogjuk idézni. Lapszámozása modern kéztől való, papirlapjai közé kisebb lapok is be vannak ragasztva. A két hártya fedőlevél első oldalán kopott gótírással befejeződik Szent Tamás püspök és vértanú miséje (decz. 29.); utána következik a karácsony nyolczadába eső vasárnap miséje, mely az utolsó imádságnál m gszakad; a hátulsó hártyalevélen mindjárt a vízkereszt II. vasárnapjának evangeliuma kezdődik s a külső oldal írása a III. vasárnap leczkéjével szakad meg. Négy vonalas neumák jelölik meg mindegyik misében az introitus, graduale, offertorium és communio dallamát. 1) 1586 jan. 22. Közös pénzügyminist. Itár. 1586. köt. 293 1. 3) Pisky Regest. 60. 1, E regestum szövegét némileg hiányosan közölte Rómer Flóris Történelmi Tár 124-142, 565-582. 1. A napi fogyasztásra érdekes a regestum következő adata (73. 1.): a jegyzék írója az 1587 junius 11-én meghalt pattantyús Jakab fogyasztásáról utólag összeállítván számadását, följegyzi, hogy „,halálának előtte... két esztendeig minden nap adtam ebédre vacsorára egy itcze bort, fl. 14 dn. 64; mindennap egy-egy font húst és két pénz ára kenyeret, fl. 29, dn, 28“. A bor ára, a 14 frt 64 dénár, úgy jön ki, hogy 366 napot megszoroz 2 dénárral, a napi egy itcze bor árával s e szorzatot két évre kétszer veszi. A két pínz (dénár) ára kenyér 366 nap kétszerese vagyis két év alatt szintén 14 frt 64 dénárt tesz. Ugyanennyire rug a két évi húsfogyasztás. Jakab pattantyús tehát naponta 2-2 denár ára kenyeret, húst és bort élt el, s egy font hús 2 dénárba került. Igy a tüzérnek egy napi élelmezését 6 dénárba, a kőművesét pedig a bortöbblet miatt 104 dénárba számították. 4) U. o. 66. 1. E kis jegyzék Rómer közléséből kimaradt. Györről hozott két tonna (hordó) puskaport, egy tonna szakállas-(ágyú) port és száz taraczk-golyóbist; György pattantyús pedig julius 20-án hozott Győrről hat tüzes kalácsot (gyújtó-koszorút), húsz tüzes laptát és négy tüzesláncz-kópját. Junius 16-án az öreg taraczk szétrobbant, elszakadozott". Egy helyen Pisky számadáskönyvében szó van aczélos puskák kiosztásáról, a melyből a jegyzék írója magának hagyott egyet, más tihanyi vitézeknek s a vajdának kiosztott tizenötöt. Meg tudjuk állapí- · tani, hogy lovasok is kaptak aczélos puskát, pl. Baranyai Péter és Piriti János, kik két-két lóra húztak fizetést. A lovasok rendes fegyvere a szablya, a melyet szintén többször említ a számadáskönyv, míg más kézifegyverekről teljesen hallgat.1) Valahol Tihany táján építettek hajót SzentGyörgyvár számára s a Pisky-Regestumnak mindjárt az első lapjára följegyezték, hogy az „szentgyörgyvári hajót kezdették csinálni 20 Martii anno 1588". Ez a vár ma gyalog jó egy órányira van a keszthelyi Balaton-parttól nyugatra. A nagy tó vízszíne akkor még magasabb volt; de nem kellett egészen Szent-Györgyvárig érnie, hogy e vár hasznát vehesse a balatoni hajónak.") Veszprémig például semmi esetre sem ért el a Balaton, s köztük a hegyes vidék másfél órajárásnyira terjed; mégis szükségét érezte a veszprémi várőrség, hogy hajója legyen a Balatonon. Ernő föherczeg 1589 június 19-én utasította a pozsonyi magyar kamarát, hogy adja meg a szükséges költséget Jurasith Alajosnak, a bécsi hajópark parancsnokának, ki a veszprémi és a tihanyi őrség hadi czéljaira a bécsi kikötőből két naszád-hajót szállít Györig.3) Negyven évvel későbbi vallomások azt mondják, hogy miután a török elfoglalta Fonyódot, a tihanyi kapitányok s utóljára Pisky István Tihanyhoz hódították Nagy- és Kis-Kapolyt, Felső- és Alsó-Endrédet ennek várával együtt, Lullyát és Szamárdot, a Lengyel-család örökségét.*) Az 1572. évi összeírás szerint a két Endréd, Szamárd és Lullya már akkor a tihanyi várhoz tartoztak s más birtokosoktól kerültek e vár birtokába; ellenben a két Kapoly csakugyan Pisky kapitánysága idején tűnik föl először a tihanyi vár tartozékai közt. Az, hogy Kapolyon a 1) Pisky Regest. 2, 9, 12, 71, 73. 1. A puska ára 21/2-3 forint és csak pattantyús Jakab adta el 5 forinton „az királ puskáváth“. (73. 1.) A puska-aczélt 1 frt 50 dénárba, a szablyát ,,zabla" rendesen 2 frtba, egy ízben 1 frt 33 dénárba (74. I.), a szablyatisztítást 20 dénárba számították (56. 1.). 2) V. ö. Rómer id. közleményét, 131. 1. 3) Oklt. 196. sz. „,praefecto navalis istius, Aloisio Juraschith“. 4) 1626 jún. 8. Ezen idézés, valamint az Oklevéltárra való további hivatkozások azon oklevélszámokat jelzik a melyek alatt az itt fölhasznált forrásokat „A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története" X. kötete (A tihanyi apátság története. I.) közölni fogja. tihanyi apátság már az Árpád korban birtokos volt, rég feledésbe ment. De bár a Kapolyok Pisky Regestumában jelennek meg ismét először a tihanyi birtokok sorában, mégis figyelembe kell venni, hogy a Regestum Pisky kapitánysága kezdetén, 1585-ben már Tihanyhoz tartozóknak vallja a két Kapolyt. Eszerint ezek elfoglalása Pisky két elöde alatt is megtörténhetett, sőt valószínű, hogy megtörtént. Amit a késői vallomások főleg Pisky nevéhez füzve foglalásnak mondanak, az az egykorú források ismerete mellett inkább csak a korábbi foglalások megújításának és a törökkel szemben vitézül kivívott nyereségnek bizonyul. Tény ugyanis, hogy Tihany őrsége Pisky István kapitánysága alatt, 1587 julius 24-ike után1) meglepte vagy megverte és megsarczolta az Endréd várába behelyezkedett Wrucz odabasát,) s egészen Somogy-Tolna határáig nyomulva, megvette Török-Koppányt. Az endrédi nyereségben Tihany őrségéből 38 ember osztozott olyképen, hogy 30 vitéz egyenkint 68 dénárt kapott; ezeken kívül Bornemissza szolgája két ily osztályrészül 1 frt 36 dénárt vett föl, András deák 1 frt 25 dénárhoz mint zászlótartó kapott még 68 dénár zászlórészt“; Zabó István és Fazekas Péter egyenkint 66 dénárt, Gergely lovaslegény 40, Péter ispán 30, Nagy Imre 25 dénárt vettek át. Zabó Miklós gyalog tizedesnek Kazanfer részéből" 1 frt 50 dénár jutott.) Igy az endrédi nyereségből összesen 27 forint 46 dénárt osztottak ki. A felsoroltak közt van két deák: András és István; Gergely lovas legin“-en kívül említve van két lovász Péter és Jakab; s ezekhez hasonlók: Baranyai (Péter) szolgája, István, kinek a gazdája szintén rendes részt kapott a nyereségből és Bornemissza (János) két szolgája: János meg Sipos Márton, a kik közül az utóbbi két osztályrészt kapott, az egyiket bizonyára gazdája részére.*) A Regestum következő lapján azoknak neve van fölsorolva, „Koppánnak meghvíteliben Tihanból az kyk voltanak louasok és gyalogok“. Az első „kapitán vram zery"; további Gulácsi István 3, Pirithi János, 1) Az endrédi kalandban olyanok is részt vettek, akik csak 1587 jul. 24-én állottak Tihanyvár szolgálatába, névszerint Márkus Jancsi és Pap Borrobás (Borbás, Barnabás), Pisky Regest. 55, 58. 1. 2) ODALBASA lovas tizedes, equitum decurio. Bartal: Glossarium. 451. 1. Eredete szerint általában e szó: „bási“ a. m. „feje" valamely kisebb-nagyobb török csapatnak oda-bási a. m. szoba-feje, az egy szobában lakó janicsárok feje. Magyar Nyelvör. 1892 végén. 3) L. alább Ibrahim endrédi zászlósága 1589 márcz. 2-án kelt levelében; „Kazaffer odabassa pénzen vette volt (az loyat) az ömaga feje váltságáért, úgy vitte teneked" (Piskynek). 4) Pisky Regestum 61. 1. |