Pál deák, Bornemissza János 2-2 lóval; „Péter Ispán (részét) kapitán vram vette föl: s föl van még sorolva nyolcz lovas: Farkas Tamás, Horváth Gergely, Horváth István, Horváth Mihály, Kis Miklós, Koczis (Kocsis) András, Pribék János és Zabó Jakab. — „Az gyalogh vraym záma: vayda Mogor Benedek, András deák zázlotarto“ (2 rész) továbbá Zabo István tizedes, Vargha Dömötör tizedes, Zabo Miklós tizedes és még 22 közgyalog. Koppány megvételében és nyereségéből tehát részt vett 19 lovas és 27 gyalog. Egy kapolyi embernek, Botka Péternek, a koppányi kalandozás alkalmával kárt okoztak, ezért tartoztak neki a koppányi nyereségből 10 forinttal.1) Ezt a nyereséget az osztozkodók egy része búzában vette ki; azon felül az egyik szablyát, egy másik lovat is kapott. Az így kivett osztályrészek igen különbözők, mert bizonyára más czímen is kaptak jutalékot s olyan nevek is vannak a nyereség kiosztásánál említve, a kik a Koppány megvételében részes lovasok és gyalogok jegyzékéből hiányzanak, ú. m. Alföldi Jakab 3 frt ára búzával, Bebesi Gergely 16 frt ára buzával és 3 frt készpénzzel, Csiszár András 4 frt ára búzával és veszprémi Pribék Imre 2 frt ára búzával. Pál deák, ki két lóval vett részt Koppány megvételében, kapott legtöbbet: 5 frt ára búzát és 16 frtos lovat. Noha István 2 frt értékű buzához kapott még 1 frt 33 dénár ára szablyát. Bornemissza János ki szintén két lóval vett részt a harczban, egyik szolgájával együtt 6 frt értékű búzát vett át. A többiek 1-2 frt érő búzát kaptak.2)

Mind a két kalandban, az endrédiben és koppányiban is részt vettek: András deák gyalog zászlótartó, Bátay Gergely, Borsos Simon, Cserney Pál, Márkus Bencze, Sálfi András, Somogyi Lőrincz, Tót András és Zalai Bolla gyalogok, Zabó István és Zabó Miklós gyalog tizedesek, Piriti János két, Péter ispán és Pribék János egy-egy lóval. Ha ezen négy lovast és tizenegy gyalogot csupán egyszer számítjuk s hozzájuk adjuk az endrédi kaland többi huszonnégy vitézét és a koppányi harcz tizenöt lovasát, meg tizenhat gyalogját az utóbbi nyereségben osztozó négy új névvel együtt, akkor összesen 74 vitézt találunk Tihanyban körülbelül egyidejűleg, a kiket névszerint is megismerünk a Pisky-féle számadáskönyvből. Mivel pedig a rendes létszám Tihanyban 50 gyalog és 26 lovas, eszerint a két kalandban két ember híján részt vett az egész helyőrség. De mégis megosztva, hogy a vár őrizetére elegendő ember maradjon odahaza.

Endrédről Koppány felé haladva egy kis kitérővel útba ejthették Karádot s ott is szereztek némi nyereséget. Ez egy helyen mellesleg

1) U. o. 62-63. 1.

2) U. o. 74. 1.

szintén érintve van a Regestumban ilyképen; „Noha István tartozik, az karádi nyereséget kitudván, dn. 27".1)

Egy sarczot vagy nyereséget a tihanyiak Abdul bégen vettek meg. Hogy hol ütöttek rajta, nem tudjuk meg a Regestumból; az időt szintén 1587-re vagy a következő évre tehetjük. Ugyanaz, ki a két előbbi nyereséget följegyezte, írta a Regestumba ezt is: „Abdula bégben vagyon magamnak öt riszem, Bebesi Páltól vettem két ló-ríszt, gombkötőtől vettem egy ló-ríszt, Zádori Gáspártól vettem két ló-ríszt, Istvánfi szabójától vettem egy ló-ríszt, Zemberi Páltól vettem két ló-ríszt, az öcsém Nagy Imre legínitől vettem egy ló-riszt, Nagy Imrétől az rabtól vettem egy ríszt, Pál deáktól vettem két ló-ríszt.“2)

Abdul béget tehát foglyul ejtette 17 tihanyi lovas s Nagy Imre bátyja, ki ezt a számadáskönyvbe bejegyezte, talán Péter ispán porkoláb vagy valamelyik deák, önmagának öt ló-részt számított, a többi tizenkettőt pedig előre megváltotta, hogy a török fogoly váltságdíját mind magának tarthassa meg. Az itt említett nevek Nagy Imre és Pál deák kivételével mind újak, s érdekes, hogy gombkötő és szabó is kap köztük egy-egy ló-részt, tehát ők is részt vettek a lovas kalandban. „Nagy Imre az rab“, vajjon kinek a rabja? Őt bizonyára a török ejtette rabságba, azért az ő legényéről külön van szó, míg a többi lovas gazdának, Bebesinek, Zádorinak, Zemberinek és Pál deáknak legényét nem említi a jegyzék, pedig a második lovukon kétségkívül legényök ült, midőn Abdul béget rabul ejtették.

Még egy nyereség van följegyezve Pisky Regestumában :) ez a Thörök loua dolga“, a melynek nagy árában szintén többen osztoztak.1) 1589 augusztus 19-én Boka János az ló árában kapott 15 vasas búzát; az szőcs (zeüvch) kapott az ló árában 3 vasas búzát 1 forint értékben, készpénzt 1 forintot; Borsos Simon, ki gyalogképen részt vett az endrédi és koppányi nyereségben, kapott az ló árában 4 frt készpénzt, 2 frt értékű dolmányt, 2 dénáros tinó bürt, 36 dénárért húst (18 fontot), Tóth András, szintén gyalog részese a két előbbi kalandnak, kapott a török ló árában 1 frt ára búzát, egy tinó bürt (20 d.), 1 frt 24 dénáron húst (62 fontot); Zeke Pál, ki 1588 decz. 13-án lett tizedessé a gyalogságban, kapott a ló árában egy 3 frt 25 dénár értékű mentét és 8 dénárért húst; Czepeli (Csepeli) Jakabnénak adott a jegyzék írója az ló árában 34 dénárért húst és 3 disznót (egy disznó ára 1-2 frt); Baxa

1) Pisky Regestuma 73 1.

2) U. o. 10. 1.

3) U. o. 77. 1.

4) E lovat,,Kazaffer odabasa pénzen vette volt az ő maga feje váltságáért, úgy vitte (Piskynek).“ L. Ibrahim endrédi zászlósága levelében. 1589 márcz. 2.

(Baksa) Ambrusnéna's; kinek férje részt vett az endrédi nyereségben, adott az ló árában 76 dénáron húst (38 font) és egy 2 fros szablyát.

De viszont a török is megsarczolta a tihanyi őrséget. 1586 február 16-án Bacsin Fülöp porkoláb feje váltságáért adott a jegyzék írója két vég karasia-posztót 30 forint értékben (egy vég ára 15 frt).1) László András gyalog vitéz feleségét az török vitte el (1588 jan. 24. előtt), miután férje, ki már három éve szolgálta Pisky kapitányt, meghalt. Az árvák érdekében Pisky megbecsültette László András négy ökrét, hogy a 34 frtnyi becsértéket, „valamikor az szükség kivánja és az árváknak alkalmatosságuk liszen az költséghez", tartozzék nékiek a kapitány letenni.) Bizonyára foglyul estek Balogh János és Marton Lőrincz is, a mikor 1588-ban a kapitányon kívül 37 tihanyi vitéz segítette őket hópénzéből 50 dénártól 4 forintig, maga a kapitány 10 forinttal, összesen 63 forinttal.3) Ugyanazon évi deczember 21-én, Szent Tamás napján sarczolta meg a jegyzék íróját, kétségkívül a kapitányt, az endrédi Raham topcsi-basa (tüzértiszt) 2 fölóban, 2 párduczbőrben, 2 boncsokban, 100 frt készpénzben és 100 frt ára marhában. A következő évi február 12-én megint Huszein odabasának sarcza: készpénzben 200 frt, ugyanannyi értékű marha, 2 fő lú gránát nyergivel, 2 párduczbőr és szőrboncsok (lófarok, török zászlódísz). Bayrát sarcza szintén azon időtájban készpénz 100 frt, 100 frt ára marha, egy fő ló gránát nyergivel, egy ször boncsok s egy párduczbür.*)

Török lakott az endrédi várban: de azért a két Endréd lakói hűségesen adóztak a tihanyi várnak és dézsmát adtak a török földesúrnak. A tétösiek a tihanyi apátság régi birtokán, az alapításkori Füzegy folyócska vidékén, Somogy megye északkeleti részén, Mehemet spáhit (zpaya, ispaya), a török lovas hübérest uralták 1587-ben és másrészt megadták 1585-1589 közt a tihanyi adót is. Nagyjában béke uralkodott; mert a bécsi király évi adó árán már negyven év óta meg-megújította a török császárral békeszerződését, így aztán a török földesurak türik jobbágyaiknak magyar részre való adózását s megelégesznek ugyanazon jobbágyok dézsmáival. A sarczolások dátumaiból nyilvánvalónak látszik, hogy a békés szomszédságot Pisky vitézei zavarták meg először; de aztán a törökök sem maradtak adósak. Országszerte egyre gyakoribbakká lettek a török hódoltság szélein azok az apróbb összeütközések, a

1) Pisky Regest. 5. 1.

2) U. o. 68. 1.

3) U. o. 17-18. I.

4) U. o. 45. 1.

melyek néhány év múlva Színán nagyvezírsége alatt nyílt háboruvá fejlődtek.

A kölcsönös sarczolások, összeütközések Tihany körül egyelőre azzal értek véget, hogy a tihanyi kapitány az endrédi zászlós agát kihívta párbajra s mivel ez hamarosan nem válaszolt, csúfolódó, szitkozódó levelet váltottak egymással. Reánk maradt az endrédi aga levele, a mely világot vet az előzményekre, a már említett sarczolásokra is.

Harmadfél héttel Huzein (Huszejn) odabasa sarcza után, mikor a Balaton jege már felolvadt, Pisky kapitány levelet kapott Koppányból. Kívül ez volt ráírva:

„Adassék az hazug, tekéletlen, hitetlen, bestye kurvafiának, Pisky Istvánnak, Tihanba, tulajdon kezébe".

A fölbontott levélből ily ékes szöveg tünt elő:

Te hamis hitü, hitetlen, bestye, rossz k....fi eb, ország kóborlója, nem Pisky István, hanem Kurva István és k.... fia az te neved volt, ezután is az legyen. Bestye, hitetlen k.... fi, talánd ma tudtad,1) hogy én Konstantinápolyba mentem te tőled való féltemben, bestye k........fia, mert utánam ilyen levelet írtál. De bestye, hitetlen k.... fi, ha az jégen nem lött, mert énnekem nem írtad és énnekem tudtomra nem volt, hogy jégen kell megvívni; de immár mast értem, mi akaratod. Készen vagyok, bestye k....fi, ezelőtt is kész voltam; de te nem voltál ember hozzá, hanem rossz k.... voltál. Azért ha holnap akarod, vagy holnapután akarod, én itt készen vagyok, valamikor te akarod. Én az agaságot másnak eladtam, sem bégtől, sem passátul nem tartom.2) Ha követtközöm is,3) hiszem az Istent, hogy ellent nem tart róla.1) Hanem így viónk,") bestye, hitetlen, rossz bestye k....fi: egy korlátba ketten menjünk; sem tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, sem énhozzám török vitézek ne jöhessenek. És ott fegyverrel lehetej, foghal lehetej,") mindaddig víónk, hogy egyik az másikat kivégez ez világbul . . . Leveledben írsz, hogy az Chyeyvan (Csejván) és az Abdi harambassa) nem ment volna oda az vár allá, meddig az jég tartott. De rossz eb, mi azt

1) azt hitted,

2) nem tartom az agaságot, tehát ők meg nem tilthatják, hogy a saját felelősségemre meg ne vívjak.

6) fegyverrel lehető, foggal lehető akár fegyverrel, akár foggal.

7) V. ö. a Pisky-Regestum 10. 1. „ABDULA bégben vagyon magamnak öt riszem" stb. Abdula Abdul, Abdi. HARAM-BASA a.

m. haramia-vezér, a haramiák feje.

Magyar Nyelvör. 1892.

megbizonyítjuk simontornyai vitézekkel és Hazzon agával1), hogy ők odementek, de te nem mertél kijönni, mert nem voltál ember. Hozzá te hamis, hitetlen eb azt is írod, hogy nem volt arpám, mivel tartanom azt az lovat, azért odaadtam teneked.) Tudod bestye eb, hogy az az ló nem az enyim volt, hanem az szegény Kazaffer odabassa3) pénzen vette volt az ömaga feje váltságáért, úgy vitte teneked. Immár ha az lovat hátra1) nem küldted. Hazug, hitetlen k.... fi, az ezen levelembe ha az Chyrák lova vagyon, tehát én tölem megvárd; ha kedig3) Chyrák lova az én hitlevelembe nincsen, tehát én tőlem azt ne kérgy. Ha szintén benne volna is, tekéletlen eb, addig neked nem adnám, meddig veled meg nem vínnám. Ez levél látván te, hitetlen eb és rossz bestye k....fi, énnekem választot adj, mely próbán és hol akarod, hogy megvíunk; én is mindjárást elmegyek. Isten velem! Költ Koppánybul, 2. Marcii 1589. „Az te nem barátod, Ibrahim aga, az hatalmas török császár zászlós agája Endrédbe".")

Két vitéz, ki ennyire óhajtotta a bajvívást, bizonyára megküzdött egymással. S ha az egyiknek ott kellett meghalnia a párbaj helyén, a korláton belül, ez nem Pisky volt, a ki augusztus 20-án jó egészségben adta át Tihanyvár kulcsát Hathalmi Mátyásnak, a kormánytól kiküldött biztosnak.

A tihanyi vár és őrség Pisky kapitánysága alatt.

Pisky számadáskönyve, a Regestum, megbecsülhetlen értékű forrás annak a megértetésére, hogy a valóságban miképen alakult az a helyzet, a melyet az összeírások, urbáriumok rovatokba foglalva pontosan szabályozott, bár mindannyiszor változó állapotban rajzolnak elénk. Az összeírások a kapitányok és népeik bevallása alapján arról szólnak, hogy milyen a kötelességszerű viszony; a Regestum pedig arról tanúskodik, hogy mennyire összekuszálódott az ideális állapot, a határidőkhöz szabott kötelességteljesítés a valóságban, a tényleges viszonyok hatása folytán. A tihanyi vár számadáskönyve, bár csupán öt esztendőről szól

1) V. ö. föntebb: 1589 febr. 12. „Huzein odabasának sarcza". Regestum 45 l. Huszejn és Haszán nem azonos, de testvérnév, pl. Mohammed leányának két fiát, a két Haszánt, ama két névvel különböztették meg.

2) V. ö. a Regestum 77. 1. „Török lova dolga", melynek árát az endrédi agának levele után, 1589 aug, 19-én stb. osztották ki Tihanyban.

3) V. ö. az endrédi nyereségnél: „az Kazanfer részéből adtam 1 frt 50 dénárt“. Regestum 61. 1.

4) vissza.

5) pedig.

6) Eredetije papiron a pannonh. r. Itárban. Jelzése: Tyhan, fasc. 1. nr. 40.