abaposztót adott a kapitány vagy deákja és fehérruhának 1 frt 50 dénáron vásznat vett Udvariban.1) Kész ruhát is kaptak a vitézek: egy nadrágot 2 frtért; longis nadrágot, a melynek ára nincs megjelölve; egy sája nadrágot, szűket 3 frt 20 dénáron; egy dolmányt 2 frtért, egy mentét 3 frt 25 dénáron és Balogh Imre mentéjét 4 frt 70 dénáron. Az egyik legény úgy szegődött, hogy két pár inget és gatyát is kapjon a karasia béllelt mentén, dolmányon és nadrágon kívül.2) A törököknek fizetett sarczokban egy vagy két párduczbőrt, a jobbágyok adózásában két rókabőrt és évente valami kilencz nyestbőrt látunk följegyezve. E prémeket kétségkívül ruhákra, különösen mentékre alkalmazták; de a vitézeknek adott czikkek közt prémeket nem találunk. A vitézek lábbelije: csizma, papucs és kapcza. Ilyeneket adóban is hoztak egyes falvakból, pl. Kis-Kapolyból, Csegéről és Bálványosról, s a kapitány egy pár csizmát 90,3) egy pár papucsot 60, egy pár kapczát 16 dénárban szokott elfogadni; de a vitézeknek drágábban adta fizetésök helyett a csizmát és papucsot rendszerint egyformán 1-1 frtba, a kapczát 21 dénárba számította. Legtöbbet nyert a papucson (67%-ot, a kapczán 31, a csizmán 11%-ot).*) Lábbelihez való bör is szerepel a bevételek és kiadások közt: a tétösiek nyolcz fekete szattyán bört adtak a kapitánynak 3 frt adó fejében, a miből egy bőrre 371⁄2 dénár jut; viszont a kapitány a vitézeknek egy szattyán bört 45 dénárnyi fizetésképen adott át. Egy tinóbőr fizetésül számítva 20 dénár; máskor pedig négy bőr 1 frt 50 d., vagyis egy bör annyiba kerül a vitéznek, mint egy szattyán bőr a kapitánynak.") Az egy napra való kenyér ára egy embernek 2 dénár. Egy köböl vagy vasas vagy kila buzát a kapitány 50, 67, 75, 100 és 133 dénárban számít föl vitézeinek. Ugyanannyi zab vagy „abrak" csak 25 dénár értékű.") A hús fontja rendesen 2 dénár s ennyi elég naponkint egy embernek, 1) U. o. 51, 73, 76. 1. 2) U. o. 6, 55, 57, 73, 77. 1. 3) A kapolyiak egyizben zsinórt és csizmát szállítottak adóba 1 frt 80 dénár értékben. A csizma bevételi ára 90 dénár lévén, a zsinór árául marad szintén 90 dénár. Más alkalommal a kapitány a kapoiviaktól két papucsot kapczástul 1:40, utóbb két papucsot 160 frton fogadott el. Regestum 32, 34, 37, 38. 1.) 4) A számítás nem mindig következetes. mert előfordulnak kivételek is egy csizma 1 frt 18 d. (1 frt helyett, egy csizma papucscsal 2 frt 25 d. (2 frt h.), a hol a rendesnél is drágább a számítás; ellenben olcsóbb ezekben: eg csizma pokróczczal 3 frt (4 frt h.), egy csizma papucscsal 1 frt 50 d. (2 frt h.), egy papucs kapczástul 1 frt (1 frt 21 d. h.), egy kapcza egy tarisznyával 28 d. (35 d. h.). Regestum 52-57, 73. 1. 5) U. o. 49, 57, 73, 77. I. 6) U. o. 5, 56, 60, 73, 74, 78-80 1. a mint ezt Pattantyus Jakab fogyasztásából láttuk. A bor pintje (= 2 itcze) minőség szerint 4, 6, 8, 10 pinzbe vagyis dénárba kerül; mert van „első bor, utolsó és korcsmabor". A tizpínzes legjobb bort egy helyen „abrak-bor"-nak nevezi a Regestum irója: „Anno 88. 29. Decemb. attam az abrak-borból 131/2 pint bort frt 1 dn. 35“ Pattantyús Simonnak. Az ígett bor (pintje ?) 22 dénár.1) Pisky távozása után jegyezte valaki a Regestumba, hogy: „Surani Lazlonak... borsra attam dn. 20, chipelösre attam dn. 20“ (79. 1.). Ez a csipelős is étel-füszer volt, semmiesetre sem czipelő-lábbeli, mert ennek papucs a neve és 60 dénár a rendes ára. Pattantyús Jakab egy szalonnát is kikötött szerződésében. Ennek értékeléséhez figyelembe vehetjük azt az adatot, hogy a faddiak tartoztak 12 szalonnával s ennek darabját a tihanyi kapitány 2 frt 24 dénárnyi adó helyett fogadta el.2) Az élő állatok közül disznót vagy ártányt és lovat kaptak a vitézek fizetés gyanánt: egy disznót a kapitány 2, egy ártányt 21/2, egy lovat 16 frtba számított.3) A tihanyi vár jövedelmei Pisky kapitánysága alatt. A tihanyi vár kiadásai csak a rendes létszámú őrség, a 26 lovas és 50 gyalog eltartása, fizetése czímén is tetemes lett volna a lovasok fizetése kincstári számítás szerint évi 35 forintjával 910 frt, a gyalogoké évi 20 frtjával összesen 1000 forint, a kapitány, porkoláb és pattantyús zsoldjával együtt mindössze körülbelül 2500 forint.) A mit ebből a kapitány olcsóbb szerződésekkel megtakarított, midőn egy lovasnak átlag évi 20 magyar forintot s egy gyalognak évi 10-12 forintot igért, azt részint a vitézi létszám emelésére fordította, részint a saját nyereségének tekinthette. A törököknek fizetett sarczokat többé-kevésbé kiegyenlítették a törököktől nyert sarczok és zsákmányok, s ha a veszteség nagyobb lett volna a nyereségnél, ezt a kapitány kénytelen volt a saját vagy a vár megtakaritott jövedelméből fedezni; mert a kincstár a kalandozásokért felelősséget nem vállalt, sőt tiltotta a portyázásokat, a török ingerlését, hiszen hivatalosan béke uralkodott. Láttuk Pisky Regestumá 1) C. o. 5 6, 72, 73, 78, 80. 1. 2) U. o. 14, 73. 1. 3) C. o. 74, 78, 80. 1. 4) A XVII. század közepe után fölemelt fizetés a tihanyi 20 lovas és 50 gyalog, továbbá í tüzér és 2 extra-cmber, rendkivüli alkalmazott, számára midőn a lovas havizsoldja 4 frt, a közgyalogé 2 trt 30 krajezár havonkint 275 frt 25 krajczár, egy évben tíz hónapra összesen 27521/2 frt lett volna szabályszerűen, felényire pénzben, felényire posztóban. Századok 1904. 16, 116. l. ból, hogy a nyereségekből a vitézek is osztoztak; de viszont ha valamelyik kénytelen fejváltságot fizetni, hogy rabságából szabaduljon, ez részint az illető vitéz zsoldjából történik, részint a többiek segítik meg rabul esett társukat hópénzükből. Igy számította föl a kapitány Bacsin Fülöpnek a fejeváltságául adott két vég karasia posztót (30 frt) s így segítették a többiek hópénzökből Balogh Jánost és Marton Lőrinczet 63 forinttal.1) A sarczok és fejváltságok csak úgy nem számíthattak kincstári fedezetre, valamint nem nyert a kapitány kárpótlást a kamarától vagy a hadi pénztártól az elemi károkért, pl. azon asztagégésért, a melyről 1588 deczember 9-én bejegyezték a Regestumba, hogy „Partás Gergelyért az asztagégés felől lettek kezesek ilyen személyek fejeik, hogy előállatják: István deák, Zabó István, Marton Lőrincz, Borsos Simon, Bakos Mihály". A tüz okozója Partás Gergely, ki már legalább negyedik éve szolgált a tihanyi gyalogságban, úgy látszik megszökött és öt társa kezességet vállalt érette.) Partásnak többé nincs nyoma, a kárt társai vagy a vár jövedelmei sínylették meg. Szabó István négy nap mulva megvált a tizedességtől, de talán nem a kezesség miatt, mert a másik kezes István deák éppen ezután tünik elő porkoláb minőségben (decz. 21.). A források, nevezetesen Pisky Regestuma semmi tájékoztatást sem nyújtanak az iránt, hogy az 1585 márcziusától 1590 elejéig lefolyt öt év alatt érkezett-e nagyobb összeg Tihanyba a pozsonyi kamarától vagy hadipénztárból. Csak azt tudjuk, hogy Ernő főherczeg 100 forintot utalványozott hadnagy, porkoláb és puskaműves tartására s hogy Lörincz (deák?) mindössze 84 forint 62 dénárt fizetett az Úrnak Bécsben és azután, hogy megjött Bécsből s Erdélyből. A legtöbb vitéz jó későn, utólag jut hozzá fizetéséhez. adóslevelet kénytelenek adni a kapitánynak, pl. már 1586 táján Horvát György adóslevele 21 rénes forint 40 krajczárról, Partás Gergely gyalogvitézé 16 rénes forint 15 krajczárról szólt; 1589 január 3-án pedig a kapitány Bécsbe felküldött. Mogor Benedektől 611 rénes forint és 733 krajczárról szóló adóslevelet, bizonyára azért, hogy lássák ott, mennyire szükséges volna már eladósodott vitézeinek hátralékos zsoldját a hadipénztárból kifizetni.3) Készpénzül Pisky általában kevés fizetést adott ki, s a mulhatlan szükségleteket iparczikkekben és nyersterményekkel fedezte. A posztót és fegyvereket kétségkivül a hadikincstár szolgáltatta; de a többi szükségletet a tihanyi vár falvaiból és pusztáiról kellett előteremteni. 1) Regestum 5, 17-18. l. 2) U. o. 19. 1. 3) U. o. 58, 84. 1. A rénes forint és krajezárnak a magyar forinthoz való viszonyát Takaró Mihály tihanyi kapitány 1560. évi számadásából ismerjük. E szerint Csak 13 évvel Pisky kapitánysága előtt irta össze a kamara kiküldött biztosa rendesen a tihanyi vár birtokait és jövedelmeit (1572). Ebben a jövedelmek öt csoportját ismerjük föl: a telkektől fizetett készpénzadót, a telkektől élelmiszerekben adott ünnepi ajándékokat, a szőlők holdjától adott ajándékokat, a gabonából, borból és halból szedett tizedeket, végül a munkával vagy készpénzzel is leróható szolgálatokat. Malomjövedelem csupán egy helyen, Örvényesen van emlitve; rétekről pedig egyáltalán nincs szó az 1572. évi összeírásban. Pisky számadáskönyvéből látjuk, hogy e jövedelmek beszedése korántsem volt oly egyszerű és pontosan szabályozott, a milyennek a hivatalos összeirások alapján vélhetnők. Ez összeirások inkább csak az ideális állapotot tüntetik föl, a melytől a valóság tetemesen különbözött és annyira összekuszálódott, hogy e zűrzavarban épen nem könnyű logikai rendet teremteni s a helyzetet világos képben föltárni. Egyrészt azt olvassuk, hogy a faluk többsége csupán summával és szolgálattal tartozik, vagyis a szolgálaton kivül minden más tartozását egy összegben, készpénzzel akarja leróni; másrészt azonban azt tapasztaljuk, hogy épen a szolgálatot a robot szó nem fordul elő e korszak tihanyi forrásaiban váltják meg készpénzzel, míg a summára készpénz mellett vagy helyett hoznak gabonát, bort, állatokat és bőröket, sőt még ipari termékeket is. A falvak neve alatt és az adó, a summa, az ajándékok, a hegyvám, malomvám, rétigazság és a dézsmák czímén a beszolgáltatott tárgyak sokfélesége újra meg újra megismétlődik; azért nem könnyű a jövedelmek olyan csoportosítása, hogy egyrészt világosan feltüntessük a jobbágytartozások jogczímét és eredetét, másrészt az egyszerű jövedelmeket együtt tekinthessük át a kiadásokban jelentkezett szükségleteknek megfelelően. Az alábbi pontokban ily csoportosításra törekszünk; s ha mégis kivált az első pontban másnemű jövedelmeket is említünk, ez csak azért történik, hogy a pénzértékben kifejezett terményadók és a készpénzek tételeit a köteles adó-összegekkel összevethessük s ellenőrizhessük. Tihanyban 1554-ben kimértek pintjét 2 krajczáron számítva 2 krajczár 1 krajczár 71.844 dénár; vagyis 71.844 d. 26.941.5 1.33 dénár 898 cseber és 2.66 dénár ; 11/3 dénár 4/3 dénár; ADATOK. A SZÉCSI KERÜLET GABONA TIZEDSZEDŐINEK UTASÍTÁSA 1621-BŐL. Instructio pro egregiis dominis Stephano et Gregorio literatis decimatoribus frugum processus Zechs anni 1621. Remélvén azt felőlök ő Felsége, hogy az ő felőlök reméllett hivségben és szolgála jokban igazán, tökélletesen, hasznosan és fogyatkozás nélkül eljárnak tehetségek szerint mindenben, s nemcsak az megirott instructióban való articulusok szerint, de azon kivül is hivséget ő Felsége dézsmájában megmutatják, kiben mi is az ő szolgálatjokról el nem akarunk feletkezni. Legelőször megemlékezzenek az dézsmások az ő hitekről és hivségekről az ő reájok bizott tisztekben, az buza dézsmálást elvégezzék egy holnapig, avagy mennél hamarább nagy szorgalmatossággal és hívséggel. Mikor penig az dézsmálást elakarják kezdeni előszer az járásban minden faluban avagy városban bemenvén az birónál megszálljanak, és az falubelieket mindjárást behivattassák és hitek szerént kivegyék, kinek mennyi buzája és tavasz vetése volt, és nem csak azt, hanem az dézsmálás előtt ki mennyi gabonát vitt be kenyérnek. Intse ki őket szép szóval hogy igazán megmondják, hogy azután kárt ne valljanak. És hogy meg legyen regestomokban be irva kinek mennyi |