való, valamely paraszt személynek vetése leend, azt meg ne dézmáljátok, de ha megértenditek, hogy valamely nemes ember csak ő magától vagy szolgáját, vagy valami szabadosát akarja nemes udvarhelyessé tenni, azokon igazán megvegyétek a dézmát, mert az paraszt ember helyén való szolgát, avagy valami szabadosát az földes úr, ha szabadságban tartja is, azzal nemes udvarhelyessé nem teheti, fejedelem dézmáját azzal el nem idegenítheti.

Az búzát peniglen ha lehetséges, mind uraknak, nemeseknek, mind azoknak tiszttartóinak és biráinak ez háznak mostani nagy szükségét, vítézlő népnek fizetetlenségét proponálván kévénkint kész pénzen eladjátok, és az szegény emberrel magához váltassátok, ha lehetséges lészen két pénzen kévéjét az búzának, tavasznak penig kévéjét másfelen, ha peniglen így nem lehetne, egygyel mással, azaz búzát, tavaszt másfél fél pénzen.

Ha peniglen valami okokbúl igy sem lehetne, asztagban rakassátok, . . . . ahol semmi oktalan marha hozzája ne férjen, az asztag rakáskor penig igaz szám szerint megolvastassék az kalongya szám mert gyakorta történt ennek előtte, hogy csipletéskor majd negyed avagy harmad része hijja lött az kalongya számnak az mind dézmások ratiókban regestomokban adták, azért ő felsége erről azt végezte, hogy valamely dézmások effélében tanáltatnak, érdemek szerint megbüntettessenek. Az asztagokat felől jó befektessétek, póználtassátok, hogy eső miá benne kár ne következzék ő felségének, mert, ha ez miatt kára következik fejedeleninek, az is dézmások fizetések lészen. Ezt peniglen úgy cselekedjétek, az asztag fedést, hogy az biróra ne higyjetek, hanem addig az faluból ki ne menjetek, míglen az asztagokat be nem fedetitek, avagy válami jó móddal nem hagyjátok.

Az keresztyén prédikátoroknak az quartát, az az minden nyolczadik kalongyának avagy keresztnek egyikét kiadjátok, de csak az hol laknak, avagy több falu is, ha vagyon, ki mind örökké az harang alá hallgatott,

hanem azután fogattak oda, az prédikátorok szük váltáért, annak semmit ne adjanak, mert az vissza az püspekséghez jár, avagy tér. Az prédikátoroktól penig oly menedékeket vegyetek, hogy kiben szám szerint meg legyen, hány kalongyát, avagy keresztet adtatok, és mely faluból adtatok.

Azonképen napját és esztendejét, mert ezen kívül az quietantia erőtlen lészen, és szolgálatotokra fogják irnya és deputálni.

Az cathedratikomot minden prédikátoron megvegyétek, és annak az dézmája jól végben menjen, hogy sok megyét egy prédikátornak ne engedjenek. Továbbá minden falut eljárjanak, és ne késsenek az dézmálással, hogy az szegény emberektül reájok panasz ne jöjjen, mind ennek előtte sokszor volt.

Miért, hogy méltó az béres azon bérire, az dézmásoknak az ő szolgálatjokért az megmondott districtustól, ha ketten avagy hárman lesznek is, salláriomjok harminczkét kalongya búza, ennek kivüle semmit ne merjenek venni, mert valamely feljebb veend, bérében hajol, hanem nagy hiven és szorgalmatosan cselekedjetek, hogy ő felségének kára ne következzék belőle, és czirkálásnak idein megtessék hűség és szorgalmatosságtok.

Végezetre az dézmálást mihelyt elvégezik, azonnal az dézmások személyek szerint bejöjjenek, regestomokat behozván in specie, mind instructiókkal, menedékekkel egyetemben behozzák, nálok ne tartsák, és minekönk igaz számot adván, kezek rását és pecsétit regestomra vessétek. Továbbá az, hol méh jut, mindenütt kitöressétek és szép tiszta edénybe csináltassátok, és ide, Egre (így!) behozzátok, az méh dolgából penig az nemes udvarhelyekben lakó paraszt emberek nem exemptusok, azokon is megvegyétek.

Annak fölötte miért, hogy mostan falukban vagy sok sok szabadosok vadnak, kik dézmát meg nem akarnák adni, azoknak neveket felirjátok külön egy papirosra, nem az regestomba és minekönk felhozzátok.

Vigezetretre mivel, hogy az Uristen mostan bőven adott búzát, az szegény emberek ilyen álnokságot cselekesznek, hgy az mely búzát megarathatták volna is, megkaszálhatják, azért ti azoktól pénzt el ne vegyetek boglyákért, hanem minden tizedik boglyának egyikét elvegyétek. Az asztagok felől penig az mely faluban rakatjátok kalongyát és boglyát, azoktól az bíráktól testimoniálist vegyetek felőle. Datum Agriae 25 julii 1563. Districtus Mohi prima pars. Sali, Geszth, Ábrán, Keresztes, Nyárád, Emőd, Mohi, Aranyos, Kisgyőr, Nagymihály, Cserépalja. — Body s. k. p. h.

(Eredeti Országos levéltár instructiones.)

II.

Munkácsi tizedszedő utasítás 1645.

Instructio pro decimatoribus et nonatoribus frugum tam autumnalium, quam vernalium facta anno 1645 die 27-a Julii.

1. Mindeneknek elötte megemlékezvén az buzadézmások az mi kegyelmes urunkhoz ő nagyságokhoz való kötelességekről, hűségekről, és hütökről és elsőben is azon torzsolódások Istennek néznék dicsiretire, magoknak is becsületökre, és az mi kegyelmes urunknak is hasznára s javára.

2. Nem az magok hasznát keressék elsőben is, hanem régi módja és ususa szerint procedáljanak minden személyválogatás nélkül, igazán és kedvezés nélkül exigálják minden városi s mind külső rendektül vagy nemes vagy nemtelen, vagy gazdag vagy szegény, az dézsmázsok senkinek désmáját, csak egy kévét is, noha nem sokat teszen, meg ne engedjék, sem penig a fejében honoráriumot fel ne vegyenek, becsületek, tisztességek veszétése alatt.

3. Látjuk az mostani időben az embereknek állapotjokat, mind magyar, orosz, adassék tisztesség az becsületeseknek, nem gondolván hitekkel semmit némelyek, hanem vakmerőképen elvonszák az ő nagysága jövedelmét, hogy az ne essék magoknak kárával, ne legyen, szorgalmatosan mindenekre vigyázni igen szükségesképen kivántatik.

4. Senki hit nélkül az ő nagysága parancsolatja szerint ne dézmáljon, hanem az magyar magyar módon, s az orosz orosz módon

esküdjék, és az dézmások úgy dézmáljanak, ha nem akarják, az dézmások járjákföldről földre az mezőt és valaholott esik kilenczed és tized, mind buzábúl, árpábúl és zabbúl, minden kedvezés nélkül maguk becsületeket és urunkhoz ő nagyságához való hütöket meg gondolván, úgy dézmáljanak.

5. Vereb ötteköltés, jégverte és lángollott búzát jó búza dézma helyett el ne vegyék, hanem ha egyébféle búzája nem tanáltatnék, ha penig kaszált búzát, árpa és zab vagyon (így!) abból dézma vétessék, és megdézmáltassék, minden kedvezés nélkül.

6. Senkinek dézmáját, valakinél az urunk ő nagysága comissióját vagy Debreczeny Tamás praefektus uramét, és az enyimet nem látják, meg ne engedjék, magok kárát eltávoztassák.

7. Reá vigyázzanak felettébb, hogy az községtül ne csalattassanak, mert vagyon ilyen ravaszság bennek, hogy az hol arányozzák, hogy dézma essék, igen igen apró kévét szoktak kötni, és azt viszik dézmára, azért okosak legyenek efféle vigyázásokra.

8. Az mi contrabont esik, elsőben is urunk ő nagysága számára igaz dézmát vegyenek belőle, annakutánna felét ő nagysága számára vegyék, fele az dézmásoké legyen.

9. Az tiszta búzát külön asztagban rakatván, és az abajdócz búzát is külön megirassék külön külön mindenik asztagban mennyi kalongya vagyon avagy keresztzabot, árpát az szerint.

10. Végezetre, ha az dézmás magának és lovainak maga gazdálkodik, az birótul, és egy polgártul az dézmát maga számára elveheti, ha penig az bíró az dézmásnak és lovainak gazdálkodik, dézmával senkinek nem tartozik, az egy polgártul is gazdálkodásáért búza dézmáját elveheti az régi usus szerint.

11. Az vidékben is az bírák sohul dézmát nem adnak, mivel hogy az dézmásoknak és lovoknak mindenütt gazdálkodással tartoznak az birák. 12. Falubeli bíráknak, szabadosoknak jobbágy földben lévén vetések, hit szerint megexaminálják őket, dézma vétessék mindenből.

13. Az balikoknak házak után való földekből dézmát nem adtak, hanem ha jobbágy földéből vagyon, vétessék, az bíró mindenütt hit szerint tartozzék az dézmásnak bemondani, mind búzából, árpából, kedvezés nélkül megdézmáltassék.

14. Az darabontoknak, disznó pásztoroknak, az molnároknak, székelyeknek, s egyéb várhoz való szolgáknak az én hírem nélkül senkinek meg ne engedjék, becsületek vesztése alatt.

15. Az raj megdézmáltassék, és megválogattassék, hit szerint, és az mi raj jut, azt mindjárt az hova parancsolom, oda küldjék az déz

mások.

az

In reliquis minden ő nagysága javait, melyet bíztak mostan dézmások hűségére, arról igaz ratiót adván partiale regestumokat elkészítvén, magok pecséti alatt beadják az számtartóknak. Melyet az számtartó is suo tempore ratiója mellé tartozzék producálni. Datum sub arce Munkacz die et anno ut supra.

Kívülről: Sallariomok ezeknek.

Az contrabontnak penig ne fele, hanem harmad része.

(Eredeti: Orsz. lev. Instructiones.)

III.

A liszkai kerület tizedutasítása, 1647.

Instructio generosis Paulo de Zemere et Stephano Bakos, super decimatione agnorum, item frugum autumnalium et vernalium processus Lizka. Anno 1647.

Urunk ő nagysága és az ő nagysága camarája hívségében és industriájában bízván az kivöl megnevezett személyeknek, ez jelen való 1647 esztendőbeli búza dézmának exactióját reájok bízta.

Az ország régi szokását azért, és az végházaknak eleitől fogván az dézmákból való intertentióját ő nagysága elötte viselvén, az dézmákat kegyelmesen parancsolja úgy beszedni, az mint következik.

Legelőszer megemlékezvén az dézmások az ő hitekről, az ó reájok bízott tisztekben, az búza dézmálást elvégezzék. egy holnapig, avagy mentől hamarébb nagy szorgalmatossággal és hívséggel. Mikoron peniglen az dézmálást elakarják kezdeni először az járásban minden faluban avagy városban bemenvén, az bírónál megszáljanak és az falubelieket mingyárást eleikben hivatván, hitök szerént kivegyék, kinek-kinek mennyi búza és tavasz vetése legyen, és nem csak azt, hanem az dézmálás előtt ki mennyi gabonát vitt be kenyérnek. Intsék is őket szép szóval igazán mondják meg, hogy azután kárt ne valljanak.

Minekutánna fölírják regestumokban, mennyi öszi és tavaszi vetése volt, az dézmáláshoz kezdvén, először kimenjenek az mezőre kész szekerekkel, az bíró mellettek lévén, az elsőnek dézmáját tisztán felrakják, és úgy cselekedjenek mind végig, míg az dézmálást elvégezik.

Az dézma búzát, és tavaszt peniglen, mely ő nagysága számára jut, vagy asztagban, vagy csürben rakassák be híven és igazán egyik faluból az másikba hordatván az dézmát, és azon legyenek, hogy mindenütt nagy asztagot rakhassanak, az asztag continentiájáról az bírónál rovást hagyván.

Ne mulassanak penig az dézmálásban, csak azért, hogy az lovokat bízlalják és magokat az bíróval tartassák, hogy két nap végezzék el azt, az mit egy nap végezhetnének, és így mind ő nagyságának, s mind penig az községnek kárt ne tegyenek az ő késedelmekkel.

Hagyjuk penig, hogy az megdézmált marha felett ha valami tagadott gabonát avagy tavaszt találnak, mingyárást contrabandolják és be vitessék s az asztag mellett külön rakassák, mely contrabandnak az két része ő nagyságáé, az harmadik része fáradságokért az dézmásoké lészen.

Minthogy penig az dézmásokat az bírónak kell tartani, ő rajta az dézmát meg ne vegyék, az bírótól megválva egy szabadost se hagyjanak, hanem mindeneken nagy hívséggel megvegyék az dézmát, és az ki keresztyén pénzzel tartozik, az az, kinek semmi vetése nem lészen, azoktól keresztyén pénzt, hat hat pénzt, avagy az mint abban az helyben fizetni szoktak, annyit vegyenek.

Mértékletesen éljenek az dézmások, és az bírót felettébb való költséggel terhelni ne merjék, hanem elégedjenek meg azzal, ebédenvacsorán, az mit az bíró ad nekik.

Hogy ha penig az bíró nem akarná tartani az dézmásokat, ő rajta az dézmát megvegyék, magoknak azt tartván, magok költségén éljenek, mindenütt az bírónál szálljanak meg, vagy gazdag leszen az bíró, vagy szegény, és az magok akaratjok szerint birót ne válasszanak magoknak, hanem az kit az falu választott, azzal elégedjenek meg.

Mikor az mezőre kimennek, kepének avagy kalangyának megszámlálására, n› csak az kepét számlálják meg az dézmások, de még az kévét, kik egy kepét vagy egy kalangyát nem tennének, és mivel hogy nem mindenütt egy arányú az kepe avagy az kalangya, az dezmások megjegyezzék minden faluban hány kévét teszen egy kepe, vagy egy kalangya.

Az hordást meg ne engedjék az községnek, míg be nem fedik, és sövénynyel be nem rekesztik az ő nagysága dézma asztagát.

Ehez is accomodálják magokat az dézmások, az mint az ország végezett, tudniillik, hogy az ő nagysága dézmási idején kimenvén, akkoron dézmáljanak ő Nagysága számára, mikor az földes úr számára az nónát eligálják, hogy így az paraszt emberek meg (ne) csalhassák ö Nagyságát, hanem igaz dézmát adhassanak.

Annakfelette az czímeres nemes emberek vagy városokon, vagy falukon lakozók, kik csak személyekben nemeséttettnek meg, hasonló képen az urak és nemes emberek fizetett szolgái, tiszttartók és szabadosok, még az vitézlő rendek is, ha paraszt örökségeket birnak, és az paraszt ember földét szántják, ő Nagyságának minden mentség és visszavonyás nélkül, igaz dézmát tartoznak adni, melyet az dézmások kötelességek szerént mindeneken megvegyék. Az kin penig semmiképen az dézmát meg nem vehetni, annak nevét, lakóhelyét, és micsoda rendbeli ember legyen, az dézmások diligenter annotálják, hogy citáltathassék.

Per expressum tiltatik még is, hogy senki az dézmások közül az szegénységet szántásra, kaszállásra, aratásra és semminemő dologra és ajándék adásra erőltetni ne merészelje, kiről az nemes vármegyéket is az ő nagysága kamarája informálni fogja, hogy kiki jobbágyának parancsolja meg, hogy szegény emberi semmit ne munkálkodjanak: ha penig az dézmások ebben találtatnak, minden egy egy ember kaszálásáért egy egy forintot, szántásért napjára per fl. 3 szekerezésért is annyit veszen az camara az dézmáson, inquisitione facta. Az erőltetésből való ajándéktól peniglen duplumot tartozzék az dézmás.

Az praedicatoroknak régi szokás szerént az hol quarta illik, quartát, az hol penig octava octavát, adjanak ki az dézmásokra, de úgy, hogy praedicator uramék is először az cathedraticumot adják meg, úgy mint de matre ecclesiae flor. 1 de filiali vero den 50. quietáltatván magát.

Vadnak bizonyos faluk, kiket ő nagysága benemeritis personis conferált cum suis pertinentiis: arra az dézmások diligenter advigiláljanak, hogy sub praetextu pertinentiarum az dézmát is magoknak ne tulajdonítsák, mert az dézma nem ordinarius proventus közé számláltatik, hanem praecise pro sua celsitudine percipi solet. Azonképpen az kiknek ő nagysága valamely faluknak az dézmáját conferálta volna, bár producáljanak is, de absque commissione camerae ki ne adják.

Minthogy penig az asztagot megrakni nem tartoznak mindenütt,