ZOLTAI LAJOS. Debreczen és vidékének urai az árpádkor végén és az anjou-korban 1290-1400 közt. 4 rajzzal és 1 térképpel. Debreczen, 1904. 42. lap. Figyelemreméltó hely- és birtoktörténeti tanulmányt nyujt a Szemle olvasói előtt előnyösen ismert szerző e füzetkében. A dolgozat értékes adatokat tartalmaz a várispánságok történetéhez, különösen ez intézmény bomlásához az Árpádkor végén. Bemutatja az egyház és a világi urak birtokait Debreczenben s annak környékén. A világi birtokosok közül a hatalmas Debreczeni-család és a Guthkeled-nemzetség válnak ki gazdagságuknál és birtokaik kiterjedt voltánál fogva. A füzet értékét gondosan összeállitott térkép emeli. Szaktanulmányokkal foglalkozóknak melegen ajánlható. K. F. VEGYESEK. Inséges esztendők. A gazda ritkán van megelégedve termésével. Sok is az ellensége, s bizony sokszor van oka panaszra. Apor Péter báró, a Metamorphosis Transylvania e írója, jó gazda volt, sok panasza is volt. De az is bizonyos, hogy volt rá oka elég. Mint irogatni szerető férfiú Synopsis Mutationum czímmel följegyezte minden évnek történetét születése évétől (1676) kezdve egészen addig, amíg csak meg nem vakúlt, 1749-ig. Latinúl irta e művét, de azután öregsége unalmas napjaiban átdolgozta gyarló magyar versekbe. Latin műve ránk maradt teljesen, a magyar átdolgozásból csak néhány év története. Az idők viszontagságai, meg az egerek a többit elpusztították. E voltaképpen egy műben Apor nemcsak a maga életének folyását írta meg, meg a politikai eseményeket; hanem följegyezte az időjárást, a természeti tüneményeket, a pusztító betegségeket és a gazdasági élet sok vesződségeit is. Az ő följegyzései meg levelei alapján ismertetem ez évek gazdasági történetét.1) Valóban inséges esztendők voltak ezek. A politikai életben is ez időben ment át Erdély azon a nagy válságon, mely nemzeti önállóságát megszüntette. A töröktől ugyan megszabadúlt, de helyébe jött a német katonai uralom, mely nagy adóval sújtotta, állandó katonatartással terhelte és ami a legszomorúbb, megbénította régi alkotmányát és azt a pezsgő magyar életet, mely egy századon át a magyar alkotmány és szabadság védőjévé tette. A harczok is csak későre értek véget. Előbb Thököly katonái, azután a német zsoldos seregek, nemsokára Rákóczy Ferencz kuruczai, meg a sűrűn be-betörő tatárcsapatok pusztították a gazda vetését. A harczok nyomában járt a pestis, mely 1676-ban és 77-ben, azután pedig 1709-től kezdve tíz éven át pusztította a lakosokat. Árvizek, szárazság, sáska és marhavész egyaránt ellensége volt a gazdáknak. Az egész hosszú idő alatt, melyekre Apor följegyzései terjednek, alig volt csak néhány esztendő, mely megfizetett a gazda fáradságaiért. Sok szomorú följegyezni valója volt a krónikásnak! 1) Latin műve megjelent a Magy. Tört Emlékek, II. osztály 11. kötetében, (kiadta Kazinczy Gábor, Pest, 1863.), magyar műve és levelezése pedig u. o. 36. és 37. kötet (kiadta Szádeczky Lajos dr. Bpest, 1903.) 1684-ben éhség tört ki Moldovában. Csapatostúl menekültek ennek lakosai Erdélybe, ahol azután olyan drágaságot idéztek elő, hogy 1 köböl búza ára 8 frtra szállt föl 2 frtról. 1719-ben is ilyen nagy drágaság volt, mivel a megelőző évben semmi sem ternett. Ismét 7-8 frt volt egy köböl búza és 4-5 frt a rozs. 1691., 92., 93-ban a sáskák tették tönkre a gazda vetését. Keserves volt az 1706-ik év kivált a székelyekre nézve. A köztük veszteglő német katonaság és a rájuk nehezedő nagy adó arra kényszerítette szegényeket, hogy potom áron vesztegessék el mindenüket, csak az adóra pénzhez juthassanak. Brassóba hajtották jószágaikat és valósággal vesztegették őket. Igy egy éves üszőt 1 magyar forinton, egy juhot 2-3 garason, egy éves disznót 1 polturán adtak el. 1709-ben kezdődött a nagy pestis. Moldovából hurczolták át s 1710-ben már egész Erdélyt ellepte. Gidófalvi Gábor így ír erről Äpornak : „Szebenbe az pestis béjött, 24 óra alatt két háztól 10 ember halt ki az házakot be is pecsételték; az urak és főrendek, az kitől melyre lehetett kiszaladoztak, az militia is resolválta magát, hogy kiszálljon... Kolozsváratt harmadnap alatt 180 ember döglött meg. Elannyéra grassal, hogy az utczán járó ember feldől s meghal".1) Nemcsak a munkás kéz pusztult, a barmok is vesztek, s ami kis reménye még maradt a gazdának, letarolták a sáskák. Szerencsére a következő esztendő, ha nem is jó, de elég közepes volt. 1712-ről sem volt nagy panasz, csak az árvizek, meg a sáskák csináltak sok kárt. Az 1713. év egészen jó lett volna, csak bor termett kevés és az is savanyú volt. Erről így versel Apor: Ezen esztendőben kevés bor termett vala, Bizony ez is elég nagy baj volt, mert hiszen szívesebben ittak új bort, mint ót.,,Nem vala akkor olyan czifra gyomor, mint most, írja Apor a Metamorphosisban, - hogy némelyeknek az apja talán azt sem tudta, mi az bor, még is most nem ihatik új bort. Mihelyen az új bor annyira forrott, hogy egy kis csípősége volt, mindjárt új bort ittanak, dicsekedvén, mely finom s édes csípős; az óbort kocsis, lovász issza, még az asztali szolga is neheztelye, ha óbort adtanak innya“.3) 1714-ben a hernyók tettek sok kárt, de azért ez évben is, 1715-ben is a termés elég jó volt. De már 1716-ban a hideg száraz szelek sok kárt tettek : 1) Magy. Tört. Emlékek, 37. köt. 38–39. 2) U. o. 36. köt. 293. 3) Magy. Tört. Eml. 11. 326. Sem tavaszt, sem nyárban melegünk nem vala, Tavasszal északi szél sokáig fúva, Hideg nyugati szél nyárban igen tarta. Gyümölcs mind vetés növése megcsökkenék, Búzáink hetek mulva növéseket kezdék, Gyümölcsünk is penig hogy meg nem érheték, Bor is az eczetnél előbbvaló tennék.1) Az 1717-ik jó esztendőre megint borzasztó év következett. Versben is, prózában is keserűséggel tele ir róla Apor. Ime a vers: Halatlan nagy meleg s hallatlan szárazság, Az edgy borba vala éppen csak olcsúság, Nem termék sem öszi, sem tavasz gabona, Az egész hazának nem termett szénája, Az török búzának az ő csutikáját Az malomba vivén ezeket örölték, És az kenyereket ezekből sütöttek, Mégis hogyha kaptak, jó ízűen ették, Pénzen is sok helyen az ilyet megvették.4) Nem csoda, ha e rettenetes éhség nyomában föltámadt újra a pestis és a következő évben nagy drágaság volt. Ez évben százezer embernél többen meghaltak Erdélyben a pestisben, magának a mai Háromszékmegyének területén 19 ezeren pusztultak el. Néhány esztendőn át azután nagyobb baj nem sujtotta a gazdákat. 1) Magy. Tört. Eml. 37. 295. 2) A prózában: fames inaudita, ita ut unus alterum comederit, prout et in Osdola contigit. (M. Tört. Eml. 11. 160.) 3) Az érthetetlen sort világossá teszi a próza: Ubi antiquitus lacus, nunc foenilia apparent (u. o.). 4) M. Tört. Eml. 36. 298. A kisebbekből azonban kijutott. Igy 1720-ban a sok egér és hörcsög tett nagy károkat, 1721-ben és 24-ben sok jégeső járt, ez utóbbi évben a marhavész is pusztított. Hanem azután megint keserves három esztendő következettt. Az 1726-iki nagy szárazság miatt ismét nem termett gabona és beállott az éhség, mely miatt sokan meghaltak, kivált Belső-Szolnokmegyében. Az éhség nem szünt meg a következő két évben sem, sőt 1727-ben a marhadög miatt egész országunknak marhában lőn kára". Szűken fizetett az 1730. év is a gazda fáradtságáért Tavasz elejétől egészen az ősz végéig folytonosan esett; az árvizek nemcsak a földeket öntötték el, de embereket is magukkal sodortak; a szakadó záporok egész dombokat elmostak és a malmokat annyira elpusztították, hogy 5-6 mérföldre kellett a gabonát őrletni vinniök; a gabonának csak a szára nőtt nagyra, úgy hogy 3-4 kalongya alig adott 1 véka búzát. Gyümölcs sem termett semmi. A szőllőfürtökre korai hideg jött, így bor sem volt; ami volt is, savanyúbb volt az eczetnél. Az 1731. eszteudő valamivel jobb volt, bár ebben is több volt az eső, mint kellett volna. Az embereket vérhas, reuma, skorbut pusztította, a marhákat a dögvész, mely még 1732-ben is tartott. Ez évben azonban már csak a temérdek egér tett kárt a vetésekben, meg bort szűrhettek keveset. Végre megint két jó esztendő következett, sőt az 1735-re sem lehetett nagyon panaszkodni, bár az eső sok kárt tett a tavaszi búzában, bort is keveset szűrtek, de az azután jó édes volt. Az 1736-ik esztendő megint panaszt fakaszt Apor lantján: Mind Ceres, mind Bacchus gyászban öltözének, Sem tavasz, sem az ősz éppen nem termének, Sok égi háborúk, sok jégesők lőnek.1) A földes urakat, kiknek korcsma joguk volt, annál keservesebben érintette az, hogy bort keveset szűrtek, mivel eltiltották a bornak Havasalföldről való behozatalát. Aki bort akart behozni, annak a kamarától kellett engedelmet kérnie és ,,auctiot" fizetnie, melyet azonban kivételesen elengedtek. E miatt a bor ,,megdrágódott". 1737-ben kitört a török háború. Az adóban kirótt szénamennyiségen felül a fiskus összevásároltatott minden eladó szénát, csakhogy fizetni nem fizetett érette semmit. A német kamarai tisztek elmanipulálták a pénzt itt is, mint egyebütt is megtették, ahol egy kis alkalmuk nyilott reá. Bár az időjárás nagyon furcsa volt, mert még április közepén is havazott, azután pedig május közepéig szakadatlanúl esett az eső, úgy hogy 1) M. Tört. Eml. 86. 312. |